Az előző bejegyzésemben szót ejtettem arról a szakról, amit "nagy lelkesedéssel" tanulok. Ez egy eléggé új szak, a rendszerváltás után indult be, azóta is keresi a saját útját. Elöljáróban annyit, hogy a tanító tanárok sem tudták megmondani, hogy mi is ez valójában.

A szak amiről beszéltem a szociálpedagógia. Sokan (kb. mindenki) azzal a kérdéssel jön hozzám, hogy az meg mi. Hát ez ilyen szociálisan hátrányos helyzetű emberekkel foglalkozó, segítő szakma, de a specifikuma a prevenció. Na, ekkor jön a következő kérdés: Gyámügyis leszel mi 'vazz? Hát nem egészen - hangzik a válasz. Nagyon sokrétű feladatot lát el, tehát a képzésnek ezeknek a teljesítését tűzték ki feladatul. Lehet gyermekjólétiben, családgondozóban, szociális osztályon, gyámhivatalban, gyámhatóságon (a kettő nem ugyanaz), nevelőotthonban, idősek otthonában, hajléktalanoknál, iskolákban, óvodákban stb. elhelyezkedni.

Namost a képzésről röviden. Sopronban van ez a szak, elvileg itt a legnívósabb, de kérdezem én, ha itt a legjobb, akkor milyen lehet pl. Vácon vagy Esztergomban? Nem kell sokat tanulni és ezzel is túlzok a tanulási idő mennyiségét illetően. Illetve kéne sokat tanulni, de aki nyitott szemmel kémleli a világot, az a tárgyak felét IQ-ból vágja. Van is belőlük rengeteg, első félévben 18 tantárgyam volt, ebből 12 kollokviummal záródott, ami valljuk be egy egyhónapos vizsgaidőszaknál azért mindenképpen 2nap/tantárgy. Mondjuk nem volt velük gond, mindenre készültünk általában egy órát meg még egyet egy sör mellett, nálunk a buktató tantárgyak a pszichológia és a jog. Inkább a jog.

Volt nekem egy szociális jog nevű tantárgyam. Ebből kétszer megbuktatott a mélyen tisztelt Tanár Úr. :) Harmadszorra mikor mentem, akkor rendesen seggrevágtam az időmnek, annyit szenteltem a jogvizsgára való felkészülésre, megint nem engedett át. Erős izgalmi állapotban és kezemben a dolgozatommal rohanok a kompatibilis tanszékre (mára már Társadalomtusományi és Pszichológiai Intézet), kopogok, mire kinyitja a tanulmányi koordinátor (nem én találom ki ezeket a munkaköröket, nálunk a portást is már input-output managernek hívják) és kérdezi álszent pofával hogy mit kerekek ott. Mondtam hogy a jogtanárhoz jöttem. Bevezetett a szobába, ahol készségesen megkérdezte a Tanár Úr, hogy mit parancsolok. Mondom az utolsó kérdés biztosan jó, meg is mutattam neki a jegyzeteimet, amit a magyarorszag.hu-ról töltöttem még az első vizsgám előtt. A kérdés az volt, hogy a GYESen lévő anyuka dolgozhat-e és ha igen, hogyan? Erre azt írtam, hogy igen, napi négy órában ha otthon dolgozik, vagy a vállalkozása otthonában van, akkor korlátlanul. Ez volt a jegyzetemben is...

Tanár Úr egy sanda mosolyt ereszt el a szája felém eső részén és odavágja elém, hogy "hmm.. lássuk csak, csütörtökön írták a dolgozatot, de kedden változott a jogszabály." Gondolhatjátok, padlót fogtam, belül ordítottam, legszívesebben végignéztem volna, hogy valaki woodoo babázik rajta, de nem tehettem semmit. A félév elején elhangzott, hogy naprakésznek kell lenni minden hallgatónak, így a vizsga előtt mindenképpen nézzük át a fent említett honlapon a megfelelő jogszabályt, mert minden pillanatban változhat.

Nem éppen vigyorgó arccal visszamentem szaktársaimhoz, akik nem hitték el a történteket. Ez az eset azóta közszájon forog, és mindenki retteg a jogtanártól. (és minden női hallgatótársam szerelmes belé, mert szerintük olyan aranyos és sármos)

Egyszer leüvöltötte a fejem egy Barbara nevű másodéves szoc.pedes, azért mert ellógtam az egyik jogot (talán munkajog volt). "Hülye vagy, az a világ legjobb órája, ha tehetném  csak jogra járnék, olyan helyes az a pasi." Egy másik történet, szintén Barbarával esett meg, mikor a legelső órájuk volt a Tanár Úrral. Tudni kell, hogy ebben az évfolyamban, ezen a szakon 12-en vannak. (mi még 80-an indultunk) Körmöl valamit a táblára a tanár, csak úgy füstöl, erre Henci megkérdezi Barbit, hogy "szerinted milyen lehet az ágyban?" Erre a tanárnak megmerevedett a keze, mint a fagyott kutya lába, és mikor a legnagyobb kuss volt a teremben, jött a válasz. "Nem tudom, de én is kipróbálnám." Tehetséges hallgatók, ez már Gólyatáborban is kiderült.

Másik antihallgató tantárgy volt a pszichológia. Bár ez az eset a hallgató hülyeségén alapult, de érzékelteti, hogy a kegyetlenkedés közepette is megmarad a tanárok humora.

Történt pedig, hogy egy mit sem sejtő novemberi reggelen egy hallgató bekopogott a pszichológia tanszékre. (aki eddig figyelmesen kísérte a posztot, tudja, hogy mára már mivé fejlődött ez a tanszék) Ez a szaktársam egy eléggé pedáns, mindenben maximalista ember volt, csak éppen a pszichológiát rühellte, ezért nem is látogatta az előadásokat. Nyílik a szocialista kilinccsel felszerelt kétzsanéros tisztafa ajtó, kitekint a pszichológia tanár, aki tanította a tárgyat, majd teljes nyugalommal megkérdezi, hogy kit keres.

-(hallgató) Jó napot kívánok, P. Tanárnőt keresem.

-(Tanárnő) Ma még nem láttam, de úgy látom a kabátja sincs itt.

Becsukta az ajtót és a hallgató búsan távozott. Megállítottuk szaktársunkat és hangos röhögés és vonyítás közepette felvilágosítottuk, hogy ő volt az, akit keresett. Természetesen a kislánynak nem sikerült a vizsgája, majd harmadéven, mikor a Tanárnő nyugdíjba ment, ötössel átment elsőre az új tanárnál.

Nekem mikor odakerültem azt tanácsolták a felsőbbévesek, hogy foglaljam keretbe az óralátogatást, az elsőre és az utolsóra menjek be, mert eléggé cinkes ha nem ismerem fel még a tanárt sem a vizsgán. Szóval járatok előadásra, mert hosszútávon kifizetődő.