Budapest érdekes hely. Magyarországon azt hiszem sehol máshol nem lehet annyi féle embert látni, mint itt.

Budapest XIV. kerülete Zugló. Azt mondják, hogy az egy jó környék. Ott lakom én is, sőt a munkahelyem is itt található. A lakóhelyem és a munkahelyem közötti, mintegy 700 métert általában gyalog teszem meg, mindig azon az útvonalon, ugyanabban az időben. A házunk sarkában mindig találkozom a kutyás nénivel, aki várja a másik kutyás nénit, egy csivavája van az egyiknek és törpeuszkár a másiknak. Továbbhaladva rendszerint pirosat kapok és a 130-as buszról leszálló egyetemisták között is vélek felfedezni néhány ismerős arcot. Bagolyvár utca következik, itt vannak nevető, síró, vizsga/ZH utáni egyetemisták, majd szintén sok kutyás néni, aki ugyanúgy egy másik kutyás nénire vár (vagy bácsira), semmi különbség. Angol utcában van egy ovi, itt is a még lelkes gyerekek homokoznak, szidják a tehetetlen óvónénit és az anyukája után epekednek. Minden egyes reggel.

Természetesen vannak azért kivételek. Az egyik találkozásom egy középkorú néni, akinek csörgött a telefonja. Üvölt, hogy „várjál, nem találom a telefonomat.„ Nagy nehezen megtalálja, erre jön a következő mondata szintén üvöltve (nem vette még fel a telefonját): „Mit akarsz már megint?” Közben csörög folyamatosan, de nem a többszólamú fajtából, hanem ez a régi nokiás sípolás eszeveszett hangerővel párosítva. (Valószínű ezért üvöltött) „Mondjad már mit akarsz Teeee. Nem hallod, Te majom” Vége a csörgésnek. A néni még egy darabig szólítgatja a vonal másik végén lévő embert, de ő semmit nem hall, mert nem vette fel a néni. Erre nagy megnyugvással, hogy téves volt, elrakta a telefonját és ment a dolgára.

Valószínű ez a néni sosem vette még fel a készüléket, és valószínűleg csak dísznek van neki, mert nem tudja használni. Hmm...ezt hívják globalizációnak?