Múlt héten édesapámmal az egyik szobát leparkettáztuk, mert kellett.

Történt pedig, egyik reggel kelek fel a felfűtött nagyon kényelmes ágymból, 16:9 képarányban láttam mindent, az agyi működésem ekkor csekély mértékben volt mérhető, egyedül a kávé elfogyasztására koncentrálódott, mikor édesanyám elémpattan szélesre húzott szájával, majd közli, hogy "apád kivett két nap szabadságot, kezdhetjük a parkettázást". Pedig ez úgy volt, hogy majd az egyik hétvége alkalmával nekiállunk jó hangulatban, nem pedig azonnal. Tudomásul vettem ezt a hírt nem kevesebb, mint másfél óra alatt - a kávém ekkora már pont el is fogyott -, majd nekiálltunk kipakolni a szoba tartalmát. Kocka alakú a szoba, kb 12 négyzetméter, de 2 méter 70 magas. Ebben annyi cucc volt, hogy a többi 50 négyzetmétert simán elfoglalta, mikor mindent kipakoltunk belőle, kis ösvényeket azért hagytunk, hogy elemózsiához és fényhez jussunk.

A parkettázást megelőző este szóltam, hogy én hajnali 9 órakor tervezek felkelni, másfél óra többletpihenést és kávéfogyasztást erre még számoljunk rá és kezdhetjük is az akciót. Fél 9-kor arra kelek, hogy dübörög a szalagfűrész és két sor parketa már be van cuppantva a radiátor alá. Na mondom fater neked is újra kéne tanulni az órát, vagy vegyél digitálisat. A megváltó kellően profán emlegetése mellett elfogyasztottam a reggeli koffeint egy kis 1,5-es tejkészítménnyel és nekiálltunk a munkának. Vágunk, faragunk, konnektort le-fel szeretünk, majd elérkeztünk egy kirtikus ponthoz, az utolsó csík berakásához. Itt már nem fér el a kéz, minden eszköz csak a parketta szélének rongálásához jó, de a házag csak nem akart eltűnni. Heves basszamázások közepette valahogy a helyére toltuk az utolsó darabot, nem kis örömünkre.

Következett a szegélyezés. Faragni kell, hogy jól illeszkdjen a sarkokhoz, ragasztópisztollyal kenni a szélét, majd a jól málló tapétához illszteni, mert ha az ember odanyomja a szegélyt, akkor szétterül a ragasztó és kijön a tapétára. Szóval ronggyal hevesen dörgöltük le a falról és az újonnan elkészült parkettáról, majd 6 óra munka után hátbaveregetve magunkat rendben zártuk a napot.

A következő napon jöhetett a bútorok visszahelyezése a szobába. Ez nem volt egyszerű feladat, mert a bútorok tartalmát újra ki kellett szedni, ami helyenként a három tonnát is elérte, csak ezután lehetett vinni a helyére. Jó kis szoci bútorok, fogás nincs rajta, de 300 kiló. Megfelelő elemek helyreigazítása csak emeléssel volt megoldható, mert nem szabadott az új parkettát összekarcolni, de fogás még mindig nem volt a fadarabokon. Mikor már minden a helyén volt következett a különböző függönyök, ágyneműhuzatok és terítők visszaapplikálása az üres szekrényekbe. Szortíroztunk is, ennek eredményeképpen megszabadultunk három terítőtől és két függönytől, mondván, hogy kell a hely. 

Ennek hallatán elmentem Budapestre.