Májusban volt öt éve, hogy érettségiztünk, ennek örömére rendezett az egyik volt osztálytársnőm egy osztálytalálkozót.

Ahogy halad a világ előre, úgy változnak az információnak a közlési módjai. Először ugye kezdődött füstjelekkel, beszéddel, távirattal, újsággal, TV-rádióval, manapság pedig az internet az erre leginkább alkalmas dolog. Nincs is ezzel semmi gond, a baj csak akkor kezdődik, amikor az internetnek is a rossz végét fogják meg. Magyarországon eléggé újnak tűnő őrület a Facebook. Ide én is csak pár hónapja regisztráltam, egyelőre nem sok értelmét látom, de nyitott vagyok minden új dolog iránt, ezért próbálom felfedezni a benne rejlő új lehetőségeket. Egyik nyári esetén ezen a közösségi oldalon szörfözgetek, mikor minden előjel nélkül félrekattintottam és egy olyan eseményre léptem, amiről nem is tudtam, pedig már egy hónapja szervezték. Először úgy voltam a dologgal, hogy nem akarok elmenni, végülis nem kedveltem az ottani emberek nagy részét, nem is tartom a kapcsolatot senkivel, de aztán a kíváncsiság legyőzött és mégiscsak azt jeleztem vissza, hogy megyek.

Szeptemberi borús, esős napon elindultam különösebb izgatottság nélkül az osztálytermünkbe, nevezetesen a 15-ös terembe. Teljesen megváltozott az iskolában minden, felújítottak mindent, amit csak lehet. Nem is tudtunk leülni a 12-es ülésrendbe, mert a padokat is kicserélték (egy sorban 6 ember ülhetett, nem 8), ezért egy kis keveredés után azért el tudtuk kezdeni. Osztályfőnöki óra, jókívánságok, és 5 év elmesélése 5 percben. Sztenderd osztálytali, nem túl élvezetes. Maradtam, mert abban bíztam, hogy a sör majd jobbá teszi számomra a társaságot. Nem így lett.

Átmentünk egy beülős, alkoholizálós helyre, ahol koccintottuk egyet, majd nosztalgikus videó- és képnézegetésbe vágtunk. Ezt tényleg élveztem, mert ezeket a videókat 5-6 éve nem láttam, jó volt őket felidézni. Ezután a mivanveled beszélgetések tömkelege következett és szépen, ahogyan azt jósolni lehetett mindenki az akkori társaságát megtalálta - én is -, akikkel beszélgethetett. Ez tényleg jó volt, majd stílusosan az 5. sörömnél azt mondtam, hogy hazamegyek néhány osztálytársammal együtt. El is indultunk, majd hazaértem. Nem hagyott bennem túl nagy élményt, ahogy szerintem az írásmódomon is kitűnik. Bocsi.

Nem sokat változott a társaság, a 90%-a most sem lesz a kedvencem, de majd a 10 évesen meglátjuk. :)