Mint tudjuk minden évben van Karácsony. Ez egy olyan ünnep, mikor mindenkit el kell viselni, jópofizni a rokonokkal, a BKV-nál most próbálják feledtetni a közlekedési eszközök minőségét úgy, hogy Boldog Karácsonyt kívánnak stb.
Ez a gasztronómiai rémálom minden évben bekövetkezik. Az a legrosszabb benne, hogy a lakás minden egyes apró zugában étel van. Éjjel gyomorégés miatt, amit a töltött káposzta okozott avas tepertővel és lefőve, csatakosan ébredsz, majd azt mondod, "hamár felkeltem eszem is valamit", szóval teljes őrület az egész. Elengedhetetlen kellék a beigli, amiből soha nem tudhatod, hogy anyád hova rakott egy kis tálat és ha nem vigyázol, még a párnád alá is kerül néhány mákos rettenet. Nálunk a beiglizés úgy van, hogy amit nem eszünk meg, azt lefagyasztjuk, jó lesz március 15-re, Húsvétra, fater szülinapjára, augusztus 20-ra és minden olyan egyéb ünnepnapra, ami Karácsony előtt van. Konkrétan egyész évben beiglit eszünk. És persze minden mást is, amit csak az europida fej el tud képzelni.
Egy-egy ilyen ünnepkör alkalmával anyám teljesen átszellemülve próbálja az ételeket megácsolni, oly módon, ahogy még ember még soha nem készítette el. Egész nap a netet böngészi a jobbnál jobb receptekért, de azt sem úgy csinálja, ahogy le van írva, hanem önhatalmúlag kihagy egyes fűszereket - mondván nem kell az bele kisfiam - és olyan szárított gyümölcsöket rak bele helyettük, amit egész évben indokolatlanul használ. Reggel azt mondja, hogy rántott hús lesz, délben nagy boldogan majszoljuk az aszaltszilvával töltött húsokat, áfonyalekvárral és/vagy egyéb gusztustalan állagú öntetekkel. A beiglit is úgy csinálja - amit még nagymutertől tanult - hogy a végébe - ami egyébként egy száraz tésztagumó - is urológiai eszközökkel becsocsózza a mákos tölteléket, amitől természetesen a csücske is olyan ízletes lesz, mint a közepe. 2008 Karácsonyán három napig egész nap tömtem a fejem, ezalatt 5 kilót sikerült felszednem - amiből egy dekányi sem izom - erre egy belgyógyász ismerősöm azt kérdezte teljes joggal, hogy nem kötöttél ki a sürgősségin? Éppen hogy nem kellett menni, de annyi biztos, hogy Karácsonytól Szilveszterig konkrétan huzatosra fostam magam az emberi fogyasztásra szánt főtt és sült ételektől.
Egyébként Karácsonykor a sürgősségi osztályon is megvan már a rendszer az eseteket illetően, először mennek a vágási sebesültek (fafaragás), aztán a combnyaktörésesek (létra mászásának gyakorlatlanságából adódóan), az égési sérültek (fára akasztott gyertya), gyomorbántalmak és végül a detoxikáló. Szilveszterkor csak az utolsó három a döntő többség minden kórházban.
Ilyenkor meglepő módon minden falu és város pompás fényben tündököl. Nem tudom jártunk-e az Andrássy úton idén. Megpróbálom körülírni: úgy nézett ki, mintha egy Kusturica film díszletraktárának a potrása díszítette volna fel részegen. Fagyott, döglött, létrán lógó Mikulások csüngtek az ablakokból, csillag alakú fények álltak ki a lámpaoszlopokból, a fákra is körben égőket applikáltak, totál káosz az egész. Bár a fagyott, döglött, létrás Mikulás az egész országban rettenetes jelenség, remélem mindenki megtapasztalta.
A három napot nővéremnél töltöttem, mert elmentek wellnesselni, nekem pedig a disznókra (tengeri) kellett vigyáznom, illetve életben tartanom őket. 25-én éjjel az igazak álmát alszom a malacokkal együtt, mikor hajnali fél 4-kor egy oltári csattogásra, puffogásra, durrogásra ébredek. Azt gondoltam úgy félálomban, hogy most lőtték szét a zárat, és én is meghalok azon nyomban egy lövedékkel a fejemben. Nem így történt, pusztán a karácsonyfa zúgott le a helyéről, de úgy, hogy az a szoba másik végében volt egy kis asztalkán, átesett egy üveg dohányzóasztalon, majd az ölemben foglalt végül helyet. A csúcsdísz a számban kapott helyet a mutatvány után. Érdekes egyébként, hogy minden magától történő hangos dolog éjjel történik. A gitáromnak a húrjai is megvárják míg elalszom, csak akkor pattannak el petárda-szerű hangot adva. Felkapcsolom a villanyt, a nagyon dizájnos mindenféle színű szőnyeg zölddé változott a tűlevelek hatására, a díszek mindenhol voltak, csak a fán nem, a karácsonyfa pedig vízszintesen állt rendellenesen, mivel tudjuk, hogy ilyenkor a függőleges az az irány ami a megfelelő esztétikai hatás eléréshez elengedhetetlen. A megváltó rendkívül profán és gyakori emlegetése mellett eltakarítottam a törmelék nagy részét, majd a kispárnámmal átvonultam a lakás kevésbé veszélyes szobájába, hogy tovább folytathassam néha rémisztő, néha viszont kifejezetten erotikus álmaimat. Nővérem azt mondja, hogy szellemek járkálnak a lakásban, mert a képek leesnek a helyükről, elmozdulnak tárgyak stb., de azt mondja, hogy amíg a gardrób el nem dől, addig nem költözik.
Az ünnepek előtt elmentem egy bevásárló központba vásárolni olyan dolgokat, amiket egész évben, sőt a következő tíz esztendőben nem fog használni az illető. Az első élményben a fotocellás ajtó után egy Nesquick nyuszi volt, konkrétan rettenetesen nagy plüss geci, aki egész nap ott ugrál a kis purdék legnagyobb örömére. Szórólapokat osztogatott, amin az állt, hogy "anya, kérek Karácsonyra egy kilós kakót." Ezeknél még a Fundamenta ügynök is jobb és valamivel hitelesebb is. Egy gyerek, mikor odaért a már aposztrofált figurához, elsírta magát, erre az apa egy akkorát fejelt az állatba, hogy az egy szép íveset repült három métert, még csúszott a tesco kövön kettőt és mikor az apa odaért csak ennyit kérdezett: "Megparáztattad Ervinkét köcsög?" Hát ebben a hangulatban vegyél valakinek is ajándékot, ha mersz. Mikor a sorban a termékeket nézegettem megláttam valakit (elöl sárga, hátul barna), Terminator pontossággal bemértem, hogy az az úriember-e, aki az előbb egy fejest dobott a nyusziba, de többet nem láttam, viszont üres kosárral távoztam az épületből nagyon sietősen.
Utóhangulat: https://www.youtube.com/watch?v=qlpQ_ms0IDc
Remélem minden Kedves Olvasómnak sikerült túlélni ezt az egyébként nagyon szép és megindító ünnepet mindenféle csottörés és egyéb sérülések nélkül és mindenki készülődhet a Szilveszterre. Én ezt teszem elég erősen...
Ha van valakinek hasonló története, írjon nekünk a jaromavilagot@freemail.hu e-mail címre, vagy várjuk a kommentjét.
nyitottszemmel
