Mint már említettem az egyik posztomban, jelentkeztem az ELTE-re szociálpolitika szakra, három hete folyamatosan tanulok rá és meg kell valljam, már nagyon untam a végén. Most viszont túl vagyok rajta, alább olvashatjátok milyen eredménnyel.
A bolognai rendszer csapdájában az ember a diplomájával csak akkor érhet valamit, ha a BA/BSC képzés után megy MA/MSC képzésre is. Igazából csak szétszedték azt a 4-5 éves rendszert amiben tanulhattak oly sokáig a hallgatók. Most két rostán kell átmennie annak, aki nem 100.000-ért szeretné adminisztrációs droidként végezni és aki gondolkodni is akar a munkájában. Szociálpedagógus lévén nem sok választásom volt, hogy hova mehetek tovább, szociális munka, nemzetközi tanulmányok vagy szociálpolitika. Nem részletezném miért, én az utóbbit választottam.
2010. január 7-e 07:15-kor kezdődött. Csörög az előre beállított vekker, nagy anyázás közepette kiszálltam a jó meleg ágyból ki a budapesti reggelbe, nomeg a hidegbe. Felemelő érzés volt. 74-es troli, 4-6-os villamos Petőfi hídnál az addigra roskadozásig tömött villamosról le, majd Imi nem kicsit álmos, hatalmas kufferes szemeivel mentem szembe. Elindultunk az épület felé, bár igazából azt sem tudtuk, hogy hova kell menni. Bent egy hatalmas domborzati födgömb fogadott, majd a portástól kértünk segítséget. Udvariasan elmondta, hogy merre kell menni, majd nagy nehezen megtaláltuk a csillagászati tanszék mellett közvetlenül egy sivár, körfolyosó kevéssé látogatott szegletében.
Már volt ott egy negyvenes éveiben járó hölgy, aki szintén felvételizni jött. Elmesélte, hogy már az előző felvételi időszakban is jelentkezett, de akkor sajnos nem indult a szak, ezért megpróbálta idén is. Rácuppantunk a nőre, kifaggattuk a felvételi menetéről. Nagyon kedvesnek, aranyosnak titulálta a bizottságot, de hozzátette, hogy megkérdezik melyik szakirodalmat sikerült elolvasni és abból kérdeznek. Akkor volt az a pillanat, mikor Imivel elterveztük, hogy a felvételi időtartamát a büfében egy kávé mellett töltjük, mert a szakirodalomhoz egyikünknek sem volt köze. Bár Imi rosszabb helyzetben volt, mert bele sem nézett, én azért valamit konyítottam a dolgokhoz, de a tudáom nekem is a nullával volt egyenlő.
Lassan csordogáltak az emberek, majd megérkezett a bizottság első tagja, egy magas, pocakos Gregor József orgánumú férfi. Jó reggelt kívánt, majd bevonult a terembe. A második tag a kar dékánja volt, aki egy középkorú hölgy személyében testesült meg. A harmadik tag egy hallgató volt, mivel ha a bizottság valamilyen diszkriminációt hajtana végre egy felvételizőn, akkor ő szólhat. Hatósági tanu személyében lett bemutatva, amit hangos kacaj követett. Behívták az első delikvenst, ezzel elkezdődött a prcedúra.
Két táborra szakadt a csoport. Az egyik tanult, átbeszélte még utlojára a tételeket, a szakirodalmakat, a másik kötetlen beszélgetést folytatott, páréhangulatot teremtve a folyosón. Kis idő múlva kijött a bizottság és átfáradtak egy másik terembe, mivel ebben 6 fok volt. A fűtés érezhetően csütörtököt mondott. Egyre többen jöttek ki kipirosodva, leizzadva, erőltetett mosollyal az arcukon. Egyik pillanatban még egy vicces történeten röhögünk, a következőben Imi oldalba lök és beestem a terembe. Ott tessékeltek befelé, nem tehettem mást, bementem a vad és éhes szakmai zsűri ketrecébe.
Egyből meglátták bennem a hülyét, mert minden dokumentumot odaadtam, csak a személyimet nem. Kérdően néztek rám, én nem értettem mi a helyzet, majd egy ártatlan kérdéssel segítettek: SZEMÉLYI? Ja, mondom tényleg, egy pillanat és hozom. Elkezdtük. Ártatlan kérdésekkel kezdtek, a gátlások feloldása végett. Miért jött szoc.polra, mit szeretne majd kutatni, stb. Mindezek után rátértünk a szoc.polra. Adórendszer, elosztás (redisztribúció) és minden egyéb finomság, csak egy kis szösszenetet osztanék meg, mert már így is nagyon hosszúra nyúlt a poszt.
Történt pedig, hogy a mély orgánumú férfi agyán átvillant egy kérdés, amit haladéktalanul fel is kellett nekem tennie. A kérdés így hangzott: Kikényszeríthető-e a társadalmi felelősségvállalás minden egyes embertől, főleg azoktól, akik nem akarnak másokon segíteni. Erre azt mondtam, hogy nem értem a kérdést, mert Magyarországon jelenleg ilyen rendszer működik. A férfi egy pillanatig elgondolkodott, majd rámmutatott és felordított, hogy ÚGYVAN, beugratós kérdés volt. Elgondolkodtam, hogy lehet hogy azért volt ez, mert már annyira unta a felvételit, hogy gondolkodás nélkül kérdezett, vagy nem tudom mi lehetett, de egy pillanatra mindenképpen kihagyott az agya.
Eredményhirdetésen kiderült, hogy 97 pontból 94-et értem el, nem is számítottam rá 80X pontot gondoltam magamnak. Nagyon boldog vagyok egész nap és legszívesebben ugrándoznék és mókáznék egész éjjel.
Csak induljon el a szak...
Ha van valakinek hasonló története vagy most felvételizett keresztféléven és történt vele valami vicces, írjon nekünk: jaromavilagot@freemail.hu e-mail címre.
nyitottszemmel
