Hétvégén hivatalos voltam barátnőmék szüleihez egy kis farsangi ünneplésre. Nem az jött össze, mint amit a család, illetve a szervezők akartak.

Már hetekkel korábban jött egy meghívó, hogy 2010. február 6-én farsangi mulatság lesz itt meg itt, ekkor meg ekkor. Namost, mint később megtudtam mindenki hívott mindenkit, tehát a generációk oly mértékű összefonósásának lehettünk tanui, amilyet még a világ nem látott. Ebből könnyű következtetni arra, hogy elég vegyes volt a társaság. Kamaszokkal volt tele a ház, akik ittak, dohányoztak, szódásszifonból adagolták a szénsavas vodkát stb., nem ítélem el őket, hiszen én is átéltem ezt a korszakomat. A következő lépcső valahol 23-25 körül volt, ezek voltunk mi, már kicsit konszolidáltabb, de jóval több alkoholt bíró egyének (nem is okoztunk csalódást), majd a 30-40-es korosztály, jóval visszafogottabb, franciasalátát majszoló, aligtáncoló, beszélgető emberek. A társadalomkutatók rávilágítottak arra, hogy a generációk nem férnek meg egymás mellett, vagy csak nagyon rövid ideig. Itt is lehetett volna egy nagyon jó szociológiai tanulmányt írni arról, hogy milyen csoportok alakultak ki, de azt hiszem ezt nem kell ragoznom. Mindenki a saját korosztálya felé tendált.

A buli este hatkor kezdődött a vendégek számára, ám nekünk már délelőtt emberfeletti munkát kellett nyújtanunk. Hogy értsétek miről beszélek, pénteken Betti, Imi és én már elmentünk Pécelre, hogy segítsünk a készülésben, ám titokban a felhalmozott sör egy jelentékeny részét akartuk Imivel elfogyasztani a ház egyik eldugottabb zugában. Ezt Gyuszi bácsi (a házigazda) egy pillanat alatt lerombolta, mivel olyan ördögi vegyigyümit dugott az orrunk alá (ami szerinte szilva), hogy a szagától berúgtam, de ha hagytam volna elpárologni, akkor olyan erős gőze lett volna, hogy csak egy kisebb szikra kellett volna egy nagyobb gázrobbanáshoz. Inkább megittam. Az eredete is nagyon homályos. Ismerjük a haverom apjának lányának a férjének a fia főzte egy titkos recept alapján, na ez a pálinka is ilyen volt, mondta, hogy különleges főzet, a munkatársának a valakije csinálta, akit Józsi bácsinak hívnak. Eléggé kételkedtem a fogyaszthatóságát illetően, megvártam amíg Imi és Gyuszi bácsi ledönti, vártam a hatást, hogy azonnal meghalnak vagy valami, de mosolyogtak tovább. Ekkor realizálódott bennem, hogy nem lehet ennek a löttynek olyan nagyon rossz hatása, hát beburítottam egy hajtásra, szigorú orrbefogással. Lenyeltem. Égette a nyelőcsövemet. Aztán a gyomromat. "Húú gyerekek együnk" felkiáltással próbáltam leplezni, hogy milyen romoblást okozott a pálinka szervezetemben. De egyébként finom volt, csak nagyon erős. Ezzel az akcióval lefojtotta a vágyat a sör irányába, Imivel józanul kerültünk ágyba.

Iminek az ágya három hurkás felfújható strandmatrac, amit Betti anyukája elmondása szerint két évig nem használtak,mert lyukas volt, de egy bicikligumijavító-készlettel megreparáltak és nem ereszt. Én megkérdeztem, hogy mi volt a tesztelési folyamat. Azt mondta, hogy egész éjjel nem eresztett le, de nem aludt rajta senki. Kételkedtem a minőségellenőrzésben, de mondtam, hogy jó, hát meglátjuk. Imi ráfeküdt, 20 perc múlva a segge a földet súrolta. Nem ereszt, mi? Na akkor keményre fújta. Így is ereszt. Nagy nehezen elaludt, majd fél 5-kor arra kelt, hogy a kőkemény betonon alszik és nagyon fáj a háta. Ekkor úgy gondolta, hogy felmegy tv-t nézni, de a másik szobában meglátott egy másik ágyat, azt elfoglalva aludt tovább.

Másnap reggel a már aposztrofált 16:9-es képarányban felmegyek a kávémért, Gyuszi bácsi, megint a pálinkát kínálgatja. Mondtam, hogy majd este, mert még dolog van és ha a lápcsőn elejtem a kanapét, annak rossz vége lesz. Be volt már keverve lángostészta, amit ki kellett sütni, örömmel vállalkoztam erre a dologra, mivel híres lángost tudok sütni. Aztán Gyuszi bácsi nekiállt a francia saláta öntetének. Amikor azt mondta, hogy kész van, megkóstoltam és olyan borsos-citromos íze volt, hogy felajánlottam, hogy feljavítom, ami még egy tubus majonéz hozzáadását és egy fél literes tejföl azonnali felhasználását jelentette. Hozzá 30 deka cukor, majd megkóstoltam. Még mindig olyan savanyú, hogy a seggem összerándul, de nagy baja nem volt, ezt már a vendégek elé lehet rakni. (Végülis csak 3-an kérdezték meg, hogy szakács vagyok-e) Nekem is ízlett, nem volt vele gond. El is meséltem Gyuszi bácsinak, akinek szintén ízlett, hogy mi édesen csináljuk bors és citrom nélkül, csak majonéz, tejföl, só, cukor felhasználásával. (Nálunk a tartármártás is így készül) Csináltam még krumplisalátát, annak is ez lett az öntete. Díszítettem paradicsommal, uborkával és betettem a hűtőbe.

Este hatkor jöttek segíteni díszíteni, ők nagyon komolyan vették a beöltözést (lányok nyakkendő, fiúk fejkendő), rajtam zselé volt, kikötöttem, hogy én fejkendőt nem. Akkor kitalálták, hogy a nyakamba kössem. Úgy néztem ki, mint egy tengerész-segéd segédjének a segédje. Jólvan ez itt mondjuk vállalható, majd elbújok. :) A buli elején Imivel a piákat őrizük, önkéntes csapossá alakultunk, aki amit kért kiadtuk neki. Sörböl volt Holsten meg egy noname, hát mi mondtuk már a buli elején, hogy noname van már csak, persze a hűtőben volt a jobbik sör, mi azt szürcsöltük. A tequilát és a bélizt azt elraktuk, de sajnálatunkra, amíg nem néztünk egy percig oda megtalálták és már kínálgatták.

Nyolckor kezdődtek a játékok, amit Betti és Gyuszi bácsi nagy gonddal előkészített. Csak azt nem számolták bele, hogy 54-en leszünk, ennyi embert pedig nagyon nehéz összefogni. Ki is hagytak sok játékot, voltak akiket nem érdekelt, szóval totál káosz. Én segítettem a csapatomat az első két játékban(én találtam ki, hogy mit is csináljunk, senki nem volt kreatív), nagyon inaktívak voltak, majd úgy döntöttem, hogy cserben hagyom a csapatomat és elmentem sörért. A sörpult előtt Vikibe futottam, aki nem bírt állni a lábán, egy pezsgővel a kezében bizonyatta, hogy nem részeg. Persze. Mire a játéktérre néztem már az a játék volt, hogy gargalizálva kellett népdalokat énekelni, majd azokat kitalálni. Gyuszi bácsi elkalandozott a gondolataiban, kezében pálinkájával. Azzal kezdett gargalizálni, majd az egyik vendégre ráköpte a pálinkát, mert gargalizálás közben égette a torkát. A srácnak az arcát beterítette a főzött rettenet, majd rohant a fürdőbe kimosni a szemét. Visszatérve elmesélte, hogy ha 3 tonna darált chillit beletesznek a szembe az nem csíp ennyire, mint ez a szar.

Ez után nem történt említésre méltó esemény, csak annyi, hogy Betti barátnője végigsmárolta a fél férfitársadalmat 10 perc alatt, majd mindenkinek azt mondta, hogy nem akar semmit és még egyszer lesmárolta őket. Ez is egy módja a pasizásnak. :)

Amit nagy gonddal kitaláltak a szervezők nem jött össze, farsangnak rossz volt, házibulinak viszont kiváló. Hajnali 5-ig tartot a banzáj, akkor én már az igazak álmát aludtam. Egyébként le a kalappal a szervezők és a vendégek előtt, az előbbieknek azért, mert megszervezték ezt az egészet, az utóbbiaknak pedig azért, mert nem tették lakhatatlanná az épültet.

nyitottszemmel

A bejegyzés trackback címe:

https://jaromavilagot.blog.hu/api/trackback/id/tr41745276

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Kicsilány12 2010.02.10. 19:23:03

Tök jó lett ez a post Kicsim! :)
süti beállítások módosítása