Elérkezett az a nap, mikor főiskolai tanulmányaim végére érkeztem Sopronban, tegnap volt az államvizsga, mint minden vizsga fölött álló képződmény.
7 féléven keresztül minden tanár mondta, hogy ez benne lesz az államvizsgában meg ez is benne lesz, nagyon tanuljátok meg, mert kérni fogják, ebből vajmi kevés valósult meg, de mi azért elhittük, mert senki nem volt annyira elszánt, hogy valamelyinek is utánanézzen. Eljött az utolsó félév, először úgy októberben láttam a tételsort, akkor nagyon nehéznek tűnt. Aztán mikor órai keretek között feldolgoztuk, meg bejöttek tanárok elmondani mi hova tartozik, azt vettem észre, hogy a család, a nevelés, oktatás, kompetencia alapú oktatás, anya-szülő kapcsolat fogalmaival minden tételk ki lehet bekkelni valahogy, nagyon egyszerű lesz.
Telt-múlt az idő, a féléves tantárgyak vizsgáival voltunk elfoglalva, mikor jött az egyik csoporttársam, hogy Bézsé, van kidolgozott tételsorom államvizsgára. Odamegyek a notebookjához és látom, hogy 317 oldal. Na mondom erre egy hónap sem elég, és igazam lett, mert 10 nap tanulás után is nagyon hiányosnak ítéltem meg a tudásomat. Vizsga előtt két nappal feljöttem, konzultáltam néhány szaktársammal, és egyre jobban elöntött az a rossz érzés, amikor is nem akarok elmenni, jó lesz nekem az májusban. Tanultam még két napig, mint a hülye, sominden meg is ragadt, de nagyon nem voltam a helyzet magaslatán.
Reggel 6:50-kor keltem úgy, hogy előtte nap annyi kávét ittam, hogy éjszaka 3-ig fennvoltam. Az agyam tompa, a szemem vérben úszik, a testem lomha, úgy éreztem semmire nem vagyok képes. Kimentem kicsit rendbeszedtem magam, eltűntettem a mindenkinél létező, mégsembeszélünkrólamertciki ordenáré szájszagot, magyarul fogat mostam, arcot mostam, akkor meg úgy néztem ki, mintha az akváriumban a kishalakkal együtt aludtam volna. Na mondom, erre koffein kell. Bedörrentek egy atom adrenalin-t, nagyon jó lesz az nekem. Felbontom, ráspriccel az ingemre, lefolyik a szám oldalán, össze-vissza fröcsköl, és ekkor volt az a pillanat, hogy ha bármilyen más vizsgára mentem volna, visszafekszem aludni, mert ez nem az én napom. Viszont tudtam, hogy sokan bíznak bennem és meg kell csinálnom.
Elindultam sapka nélkül persze a -8 fokban, egyetemistának nem árt. Találkoztam sorstársakkal, megvitattunk néhány kulcsfontosságú dolgot, amiről tudtuk, hogy a vizsgáztató tanár kedvencei és megérkeztünk a teremhez. Már ott állt mindenki, mi voltunk az utolsók, pedig 7:45 volt pontosan. Leültünk, elővettük a tételeket, és az előző napi eseményekről beszélgettünk, hogy mennyire köcsög volt az egyik, megszivatott a másik, nem tanult a harmadik, elméleteket gyártottunk, megbeszéltünk mindenféle tanárkínzási módokat, előjött az esztergomi látképesek szolid átnyújtásának ötlete, stb. Szóval tanultunk.
Először a levelezősök mentek be, volt aki boldogan, volt aki sírva elrohanva jött/szaladt ki a teremből, aztán jöttünk mi, elszánt nappalisok. A lányok úgy mentek be, mint mikor a vikingek rátámadtak valakire, csak a jelmez volt más. Olyan erők dúltak ott a folyosón, hogy ha azt fel lehetett volna fogni, az egész világot örökre ellátjuk energiával. Szóval bementek, akik végeztek kijöttek, mi pedig szorgosan kérdezgettük őket, hogy melyik tételt mondták el, melyiket húzták akik bementek, és vártunk, hogy essenek ki a rosszak. Úgy volt, hogy nem rakják vissza a tételeket, örültem, mert minden számomra rossz tételt kihúztak, de mikor bementem akkor rakták őket vissza és mondták, hogy válasszak. Hát levert a víz, melegem volt, fáztam, egyből mindenem fájt, csak ne kelljen húzni stb. Rávettem magam egy erőltetett mosolygásra és húztam. Erős szemráncolással állapítottam meg, hogy ez a kettes tétel. Az egyik rossz. Vettem egy lapot és leültem írni.
Mikor leültem minden megvilágosodott. Csak arra a tételre koncentráltam, és minden eszembe jutott, olyannyira, hogy kértem mégegy papírt, amit szintén teleírtam. Ez egy neveléstörténeti tétel volt, szerencsétlenségemre két neveléstörténész ült a bizottságban, de határozottan elkezdtem mondani a semmit és minden jó volt. Az elnök belekérdezett az ókori Kína mandarin képzésébe, hát úgy, ahogy a Kedves Olvasónak, nekem sem volt közöm hozzá. Meg aztán soroljam fel India kasztjait. Az sem ment. A "B" tételből már csak a család funkcióit kérdezték, azt viszont nagyon tudtam, azzal nem volt semmi gond.
Kimentem, elmesétem a többieknek mi volt, tudtam, hogy nem kapok erre ötöst. Egy óra sem telhetett bele, nyílik az ajtó, visszahívnak mindenkit, jön az eredményhirdetés. Mindenki nyugodt, már csak a legrosszabban szereplők idegesek. Jön a nevem. Folmeg Balázs. Felelet jó, összesítésben is jó. Megkönnyebbültem, elvégre egy egyetemistának nem is kell több, mint egy négyes a végén. Kimentem, akkor nyugodtam meg teljesen és jött a maró érzés. ÉHES VAGYOK. Reggel nyolc óta csak egy csokis cerbonát ettem, az meg nem sok, így egy táján. Lementünk Imivel kajálni a büfébe, nagyon jó kis gulyás volt, öklömnyi pogácsával. Fini volt.
Jöhet az ünneplés, de azt akkor, majd ha már megvolt.
Ennyi lett volna az államvizsgám története, de még nincs vége a tanulásnak. Megyek felvételizni szociálpolitikára január elején. Rosszabb lesz, mint az államvizsga...
