Volt nekem sok szobatársam, egyikkel sem volt különösebb gond, csak annyi, hogy az egyik nagyon rájárt a hűtőre és az én finom, otthoni kosztomat majszolgatta. Egy darabig.
Másodéven, Robival felköltöztünk a harmadikra. Nyáron ott laktak nagyonsokadévesek, de mikorra mentem beköltözni még akkor pakoltak és költöztek el. Belépek a szobába, nem vártam semmi jót, de a látvány, ami fogadott sokkolt engem is és Robit is. A szoba tartalma 3 ágy, 3 asztal, 3 szekrén és egy hűtő. Rajtuk a nyáron felgyülemlett szemét. Ha le akarnám írni, hogy mennyi volt, akkor csak a "szarásig tele volt a szoba szeméttel" kifejezés lenne a legmegfelelőbb. Képzeljetek el egy olyan szeméttel teli szobát, ahol már ösvények voltak kialakítva, történetesen kettő, egy ezek közül két ágyhoz és az ablakhoz vezetett, a másik pedig a harmadik ágyhoz és az ablakhoz, hogy valahogy mozogni lehessen a szobában. Annyira tele volt, hogy nem láttam az ablakot az ajtónál állva. Megelepetésemben és idegességemben azt mondtam nekik, hogy jólvan srácok, van két órátok, hogy összepakoljatok és eltakarodjatok, utána visszajövök. Lementem az egyik kedves barátomhoz addig tujázni, elmeséltem neki a szobában uralkodó állapotokat, hát fogta a fejét a szánalomtól. Ezalatt a szobában serényen pakoltak, mert pont két óra múlva visszamentem és már csak felmostak és pakolták a bőröndjeiket, táskáikat. Nem is szóltak semmit, elmentek. Az egyikük, aki nem volt otthon, ő lett a szobatársam.
Már előzőleg is tudtam, hogy egy meleg srácról van szó, eléggé féltem, hogy hogyan tudunk majd együtt lakni, mert már előzőleg is mondott olyan utaló kifejezéseket, ami a tetszését nyilvánítja ki felém. Egyszer még elsős koromban mentem ki a kollégium ajtaján, ő éppen dohányzott az épület előtt, utánamkiált, hogy "Bézsé, leborotválod a seggem?" Erre csak azt tudtam mondani, hogy "sarokcsiszolóval maximum." A másik ilyen eset pedig az volt, amikor szakítottam a barátnőmmel, lejött és elkezdett lelkizni, illetve győzködni, hogy a lányokban nem lehet megbízni, egyik sem érdemes a szerelmemre és hogy a fiúk sokkal több mindent tudnak nyújtani és ha bármire szükségem lenne, a harmadikon megtalálom. Így kezdődött a mi kapcsolatunk.
Tudni kell róla, hogy nevelőszülőknél nevelkedett, elég hányatott sorsú gyerekkora volt, és hogy sosem volt pénze. Mondjuk így ez nem teljesen igaz, mert kapott árvaságit, diákhitelt és nem kellett a kollégiumért fizetnie, mert alanyi jogon járt neki. A havi pénze úgy 80ezer körül alakult - kezdőfizetésnek sem utolsó - amit két nap alatt eltapsolt. Gyantáztatott, meghívott mindenkit enni, sörözni stb. Kajára sem igen volt pénze, ezért a mienket ette. Egyszer, mikor hozott zsemlét - ritka pillanat volt, meg is tapsoltuk - elment és megettem az összeset. Nagyon belaktam. Este, mikor megjött, kereste a zsemlét és azt hitte, hogy megette, és hozott még, majd újra elment. Azt is megettem. Ezt játszottuk egy hétig, és nem vette észre egyszer sem. Ezek után megint a kajámra járt és akárhogyan mondam neki, hogy Tamás legalább kérdezd meg, hogy megeheted-e, azt mondta, hogy szobatársak vagyunk és mindent meg kell osztanunk egymással. Csak az volt a baj, hogy ez elég egyoldalúan működött. Ezután nem vittem főtt kaját, és csak annyit vettem minden nap, amit egy ültő helyemben meg tudtam enni. Megsértődött és követelte, hogy vigyek neki kaját. Nem vittem. Nem is beszélgetünk utána az év végéig.
Az első félév közepén ment valahova és a haját úgy ahogy volt, bezselézve oldalra fésülte, mint egy jó gyerek. Talán a Légy jó mindhalálig c. darabban láttam utoljára ilyet a tanulók fején. Mikor bejött megkérdezte milyen a haja, amire csak azt tudtam mondani, hogy "Tamás úgy nézel ki, mint egy BUZI". Belenézett a tükörbe, megvonta a vállát, majd azt mondta, hogy "akkor jó" és elment. Nagyot nevettünk Robival.
Végülis nem volt rossz vele lakni, amíg szobatársak voltunk nem jött ki rajta, hogy a férfi nemhez vonzódik, illetve nem rajtunk vezette le. Csak a személyisége volt olyan, amit nehezen tudtunk tolerálni. Negyedéven megint ő lett a szobatársam...
