Blogsorozatom folytatásaképpen egy újabb személyt veszek górcső alá. Ő az, aki az előző posztomban a másik szobatársamként szerepelt. Neki is adjunk nevet, mondjuk Robi.
Nos lássuk, hol is kezdődött. Elsőéves koromban, ezen belül is az első napon fekszem a szobában, ismerkedem az új "otthonommal", egyszer csak benyit egy kicsit testesebb fiatalember, 15éves arccal. Bemutatkoztunk, megkérdeztük a sablonkérdéseket: hányadévfolyamosvagy? milyenszakrajársz? hollaksz? Anyádneve? Személyigazolványszáma? Alvázszám? Józsibácsigumicsizmamérete? stb... Kipakolta nem kicsi táskáját, mindenféle ruhát, sampont, tusfürdőt vett elő, nem volt beszédes. Nem járt sehova, mindenhova a legrövidebb úton ment, nem volt egy társasági lény. Úgy gondoltam nem fogunk jól kijönni. Ez a feltevésem nem bizonyult helyesnek, mivel másodév végéig együtt laktunk. A társaságra vonatkozó kijelentésem nem volt pontos, mert otthon mindenhova mentek, söröztek, buliztak stb., nem értettem Sopronban miért cselekszik máshogy. (azóta sem jöttem rá) Tudjátok Ő az az ember, aki nem beszél sokat, de ha mgszólal mindenki fogja a hasát a röhögéstől.
Mindketten padavanunkká fogadtuk Tamást (előző poszt) és mindig mikor este játszottunk (szólánc), és ő is beszállt, akkor neveltük őt. Robi minden szava hosszú Ó-ra végződött. És kedves olvasóim, most mindenki mélyedjen el magában, ezzel a betűvel nem sok értelmes magyar szó van, különböző ragozással sem sokkal több. Mikor már kb. 40-szer ó-ra végződött a szó, Tamás kikelt magából, elmondott minket mindennek és megígértette velünk, hogy többet nem mondunk ó-ra végződő szavakat. Persze megígértük. Robi következett, egyből kivágott egy ilyen szót, Tamás legnagyobb örömére.
Ebben az évben történt meg az, hogy Robi tanult úgy, hogy oldalra feküdt, a fejét megtámasztotta a kezével és így olvasott egy jegyzetet. Nekem órára kellett mennem, mondtam neki, hogy így legyen akkor is, mikor visszajövök. Egy óra múlva megérkeztem, legnagyobb meglepetésemre Robi még mindig úgy volt és ugyanazt a jegyzetet olvasta. Elkezdtem nevetni, azt mondta, hogy el is felejtette, hogy ilyet ígért, de tényleg meg sem mozdult.
Másodéven egy új szobatársunk lett, egy meleg srác(legyen ő is Tamás). Nem is volt ezzel semmi gond, lefektettük a szabályokat és boldogan éltünk egymás mellett. (Róla is írok majd, ha kéritek) Kitaláltuk, hogy az új szobatársunkat is kikészítjük, de csak úgy szeretetből. Előre nem tervezetten, mindketten tanultunk, majd Tamás megérkezett mosolyogva és együtt ráüvöltöttünk, hogy NEEEEEEM. (semmit nem mondott még, csak bejött) Megijedt, visszacsukta az ajtót és elment. Azóta sem tudjuk, hogy mit akart.
Szólánc közben történt meg, hogy Robi következett "i" betűvel. A szabályok megkövetelik, hogy értelmes magyar SZÓT kell mondani azzal a betűvel, amire az előző szó végződött. Robi ezt mondta: "iszogatunkiszogatunkkurvaanyádutánamegyvezetünkhmmmm? Te jössz "m"-el." Megkérdeztem, hogy ez egy értelmes magyar szó? Jött a válasz: "A rendőrök így mondják."
Robi azóta levelezős lett, nagyon sajnáltam, hogy elment, de tudom, hogy nem volt más választása. Legutóbbi információim szerint a Nagyfaluban van, remélem, ha felköltözöm tudunk találkozni. Ez még a jövő kérdése.
