A második félév követte az elsőt.
Ebben félévben egy új barátnőm lett, az előzőekben említett táncos hölgyemény. Egy kicsit nehéz eset volt azt kell mondjam. Otthonülős, kezemben sört cserélős, nem bulizós, viszont eléggé házias teremtés volt. Valljuk be férfi társaim, kell ennél több, hogy a popcornt és a sört az asszony csak úgy elénk rakva hagy békében focimeccset nézni? A férfi emberek jó része erről álmodozik (a másik fele pedig arról, hogy szex után az asszony piizává változzon), de én nem szeretem a tutyi-mutyiskodást, gyűlölök sokáig "egyhelybenülniésvárnikarácsonyig". Ez nem az én világom. Ehelyett én azt a nézetet vallom, hogy lássunk világot, menjünk ide-oda, üljünk be egy kávéra (opcionálisan fröccs-konyak-fröccs körre, amit akárhányszor meg lehet ismételni), hiszen csak egyszer élünk, akkor meg minek tespedjünk a tv előtt és nézzük, ahogyan 22 egyenruhás köcsög egy bogyót kergetve verseng. Akkor inkább 90 perc fröccs.
Ekkortájt látványosan csökkentenem kellett a heti buliadagomat, mert ha elmentem valahova, az asszony smsekkel bombázott hajnalig, hogy milyen vagyok, hogy amíg alszik én biztos seggrészegre iszom magam és felszedek jónéhány lányt. (hozzáteszem, hogy minden alkalommal hívtam, hogy jöjjön velem) Mondom jobb a békesség, de heti egy-két buli azért mindig becsúszott. Sikerült megértetnem vele, hogy nem sokáig leszünk együtt, ha így fog viselkedni, akkor nagyon gyorsan elbúcsúzunk egymástól.
A tanulással nem voltak gondok, nem volt túl sok húzós tantárgyam, csak a személyiség pszichológia és a szociális jog. Ezeknek csak a szorgalmi időszak után álltam neki, a többinek akkor sem. Az oktatás színvonaláról csak annyit, hogy pontosan 4 egész lett az átlagom. Hangsúlyozom 0 tanulással. Órára ugyan be kellett járni, mert kiscsoportokban tartották a szemináriumokat és onnan nemigen lehetett lógni. Órák után minden alkalommal meglátogattuk Imre bácsit, az utca túloldalán tanyázó kocsmárost, akinél a kávé olyan finom volt, hogy még este 8-9 körül is csak azt ittunk, majd hangos nevetések, sztorizgatások közepette vártuk a következő rettenetesen unalmas előadást/szemináriumot. Nem is merem összeszámolni, mennyi pénzt hagytam ott különböző koffein- és alkoholtartalmú italokra. Egy rossz volt benne, hogy mindig ótvar büdösek lettünk, annyian dohányoztak odalent.
Ebben a félévben történt meg az, hogy az egyik kedves szaktársammal megyünk haza a kollégiumba, szembejön egy másik karon tanuló rendkívül attraktív hallgató, majd Zoltán, mikor elment mellettünk a lány, hirtelen odafordult és beleböfögött a fülébe közvetlen közelről egy akkorát, hogy azt hittem vonat megy el mellettünk. A csaj nem értette mi van, szerintem fel sem fogta a történteket, mert hátrafordult, mosolygott egyet és ment tovább. Nem kell mondanom, hogy mi szarrá röhögtük magunkat.
Imi beköltözött a VUK-ba, ahol minden este ment az ökörködés hajnalig, az energiaitaltorny-építési verseny pedig mindennapossá vált. Márciusban viszont összevesztünk egy félreértés miatt. Az akkori HÖK elnöknek nem tetszett, hogy mi ilyen jó bált csináltunk, így szét akart minket szedni és mindennel teletömte a fejét. Azt állította, hogy a Ballagó Bált és a Gólyatábort is egyedül fogom szervezni és mindezekből szándékosan hagyom ki Imit. Mivel elég jó kapcsolatban voltak már ezzel a lánnyal, Imi inkább neki hitt, mint nekem, akit még csak fél éve ismer. Hozzáteszem én is hasonlóképpen tettem volna, mert ilyen helyzetben az ismerettség mélységének figyelembevételével dönt az ember. A dolgokat csak tetézte az, hogy megkérdeztem Imitől, hogy milyen programmal csinálta a Gólyabálos plakátokat. Azért volt szükségem arra a programra, mert egy kávézónak terveztem plakátot, amit az egész városban kiraktak volna, ha a tulajdonos nem lett volna lusta egy délutánt szentelni ennek. Szerintem azóta is ott porosodnak a polcon, ahová akkor tette őket azzal a kijelentéssel, hogy még ezen a héten kikerülnek a városba.
Mindezek után Imi egyszer felhív, hogy menjünk sörözni. Mondom jólvan, bár nem értettem, hogy kéthónapnyi nembeszélekveled után miért pont velem akar meginni egy sört. Leültünk, ahol megbeszéltünk mindent, elmondtam neki, hogy a HÖK elnök csak szét akar minket szedni, mert bassza a csörét, hogy jobban dolgozunk nála. Egy jó beszélgetés után kissé illuminált állapotban hazatértünk. Mivel marha régen volt már, nem igazán emlékszem erre az időszakra, semlegessé vált a fejemben ez a félév.
A második félév nem volt annyira élménydús, de ekkor is hatalmas interakcióim voltak, de ezek leírva mások számáran em szórakoztatóak. Ha valakit érdekel egy sör mellett elmesélek mindent.
